2015. nov 26.

Miért kérdik mindig a nők a párjuktól: „Szerinted kövér vagyok?”

írta: Barna Ági

És miért sértődnek meg, ha őszinte választ kapnak?

A nők párjuktól, férjüktől gyakran kérdezgetik: „Szerinted kövér vagyok?” „Nem túl nagy a fenekem?” „Nem túl kicsik a melleim?” „Szerinted nem túl vastag a bokám?” De jajj annak a férfinak, aki őszintén mer válaszolni!

Ha férfi vagy, ugye ezt már Te is tapasztaltad? De akkor miért kérdik mindezt a nők, ha aztán úgyis megsértődnek, ha az igazat hallják? Miért veszik a nők a segítő szándékú, őszinte kritikát megbántásnak? Hiszen ti, férfiak, csak segíteni akartok azzal, hogy őszinték vagytok, ugye?

Nos, elárulom, hogy ezzel mi a baj. Tudjátok, mi nők, másként vagyunk összerakva, mint Ti, férfiak. (Najó, ez eddig még nem nagy újdonság… :-) ) Mikor mi azt kérdezzük, hogy kövérek vagyunk-e és társai, valójában nem az igazságra vagyunk kíváncsiak. Nem, veletek, férfiakkal ellentétben mi nem az igazat akarjuk hallani. Hogy akkor mit? Kérdésünknek lényegében ez lenne a lényege: „Szeretsz-e engem úgy, tetszem-e Neked így is, ahogy vagyok?”

Asztrológiai szempontból mindez azért van, mert a nők közérzetét, jókedvét, jellemét, nőiességét első sorban a Hold állapota határozza meg. A Hold pedig a változás, az érzelmek, az elme, a fantázia, a belső világ. (Erről részletesebben már írtam ebben a cikkben: http://asztroelemzes-paroknak.blog.hu/2015/10/28/miert_olyan_szeszelyesek_a_nok ) És mi, nők, pontosan ezen dolgok mentén határozzuk meg magunkat. Akkor érezzük szeretve magunkat, ha elfogadják érzéseinket, és önmagunkért szeretnek minket. Azért, akik vagyunk. És nem azért, amit gondolunk, amit teszünk. Önmagunkért. És igen, néha szeszélyesek vagyunk. (Ez is a Hold tulajdonsága.) De ezekben a helyzetekben nem vágyunk másra, mint hogy elfogadjanak bennünket, és önmagunkért szeressenek minket. Nem vagyunk arra kíváncsiak, mit kellene tennünk. Tanácsokból sem kérünk. Csak arra vágyunk, hogy meghallgassanak minket, szeressenek bennünket, még akkor is, ha éppen rossz a kedvünk, elégedetlenek vagyunk magunkkal, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben.

Tehát a fentiek alapján mi a helyes válasz a címben feltett kérdésre? Ugye már rájöttetek? Hát valami olyasmi, amivel szeretetedet, elfogadásodat fejezed ki azért, akik, amik, amilyenek vagyunk. Mint például: „Nem, Drágám, nem vagy kövér, én pontosan úgy szeretlek, ahogy vagy.” Vagy: „Nem, Kicsim, te így vagy tökéletes.”

És ennek hatására, ha következetesen kitartasz ennél a hozzáállás mellett mi fog történni? Mi nők, elkezdünk lefogyni, karcsúbbak leszünk, formásabb lesz a fenekünk. (Na jó, a mellünk azért nem fog kétszeresére nőni. :D ) Hogy miért? Mert elkezdjük magunkat jól érezni a bőrünkben, mert szeretve érezzük magunkat, mert úgy érezzük, végre valaki tényleg elfogad bennünket. (Persze ez nem jelenti azt, hogy jó közérzetünk, egészségünk, és akár jó alakunk érdekében ne lehetne, sőt, kellene, edzenünk, rendszeresen mozognunk is!)

Fiúk, férfiak, férjek, előre hát, kezdjétek el rendszeresen dicsérni a nőt, aki mellettetek van! (Igen anyukátokat, húgotokat, esetleg kolléganőtökat is nyugodtan.) Meglátjátok, ti sem fogjátok megbánni. Mert ha mi, nők, jól érezzük magunkat a bőrünkben, csak akkor fogunk tudni jót tenni. Jót. Nektek. Veletek. Értetek… Értitek? :-)

Om Shanti (Béke)!